Amikor azt halljuk stressz, valami rossz, feszült és mindenképpen negatív hangvételű dolog jut eszünkbe, „minden baj forrása”. Pedig a stressz nem feltétlenül rossz dolog, sok esetben lehet éppen szükséges energiaforrás, újult erővel tölt fel, képessé tesz arra, hogy megbirkózzunk leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal is. Vannak emberek, akik kifejezetten keresik, és élvezik a stresszhelyzeteket, gondoljunk csak az extrém sportok szerelmeseire. Nyilván azonban nem ők vannak többségben, és a munkahelyen való alkalmazkodás, a létfenntartáshoz szükséges hajsza, iskolai beilleszkedés, és számos egyéb gond sokkal inkább negatívumként lecsapódó stresszt vált ki az emberekből. Erről a stresszről a szemek „mindent” elmondanak, segítségükkel megtudhatjuk, milyen fokozatú ez az állapot, és hogyan enyhíthetünk rajta.
Első fokozatú stressz A stressz első fokozatának nevezett állapotban – pl. kimerültség, apróbb baleset esetén, heves vita után – a szervezetben gyors változások játszódnak le, életbe lép az „üss vagy fuss” törvénye, ennek megfelelően az agy visszahúzza a vért a testfelületről, és az izmokba juttatja azt. Normális vérkeringés nélkül a bőr pórusai bezáródnak, a könnycsatornák lezárnak, megtagadva a szemtől a nedvességet. Úgy tűnik, minden erőfeszítésünk ellenére sem tudunk úrrá lenni a helyzeten, fizikailag és lelkileg is bizonyos érzéketlenség jellemez. Ezért nem tudunk stresszhatás idején „gondolkodni”. Ami ilyenkor látható: száraz szempár, merev tekintet és fénylő bőr. Az egyensúly felborult.
Ha a tükör azt mondja, első fokú stresszállapotban vagy, feltétlenül gondoskodj magadról! Minden kifogást tegyél félre, és állj le! Ki kell kicsit kapcsolnod, igyál egy (vagy több) pohár hideg vizet, és pihenj le! Egy kis szundikálás ilyenkor csodákat tehet.
Második fokozatú stressz Ez az állapot feltételezi, hogy a stressz első fokozatú állapota már órákon keresztül fennáll. Ekkor már olyan kémiai változások mennek végbe szervezetünkben, amelyek hatással vannak térérzékelésünkre. Eszünkbe se jusson ilyenkor volánhoz ülni! (Ezt saját tapasztalatból is mondhatom, fogadjátok meg!) Genetikailag minden ember valamelyik oldala érzékenyebb, értve ez alatt a test izomzatát is. Különösen igaz ez a szemgolyót mozgató nagyon finom kis izmokra. Ezek alapján a stressz hatására az érzékenyebb oldali szem elkezd felfelé fordulni, ezért a mélységérzékelés meginog. Tükörbe nézve láthatod, amint egyik szem alatt kilátszik a szemfehérje. Másképp érzékeljük a teret, ilyenkor jönnek a sorozatos kis balesetek, ügyetlenkedések. Ilyenkor nem tudunk fókuszálni sem fizikailag cselekedeteinkre, sem lelkileg, szellemileg a kiváltó problémára. Bármilyen mulatságos is ez a környezet számára, ne hagyjuk, hogy ez az állapot tartósan fennálljon.
Mit érdemes ilyenkor tenni? Jót tesz, ha iszol egy kis forró folyadékot, esetleg merülj bele egy illatos fürdőbe, és lazíts! Amint teheted, aludj egy nagyot! Mindezzel segítesz magadon, hogy olyan állapotba kerülj, amikor kreatív megoldást találhatsz a stresszt kiváltó helyzet kezelésére.
Harmadik fokozatú stressz Akkor jön létre ez az állapot, amikor valakinek már hosszú ideje fennálló megoldatlan, kemény problémái vannak fizikai, érzelmi vagy mentális területen. Ilyenkor már minkét írisz alatt kikukucskál a szemfehérje, az illető már megszenvedte a stressz előző két fokozatát, a kiváltó ok olyan hosszú ideje fennáll, hogy már rögeszmeszerűen szinte csak erre tud gondolni, ez foglalkoztatja. Ugyanakkor kilátástalannak látja a helyzetet, túlságosan nagy fájdalommal jár mindezt elviselni.
Ez az az állapot, amikor már segítségre van szükség. A problémát megoldani senki sem fogja helyetted, de kell valaki, aki kézenfog, és vezet, hogy megtaláld a kiutadat ebből a megoldhatatlannak látszó káoszból. Jó ha van egy társ, egy jó barát, de még jobb, ha ez a társ, vagy barát segít találni egy szakembert (pszichológus, kineziológus...) aki szakszerűen tud segíteni.
Forrás: http://www.szantal.hu/index.php?link=news%2Fnews.php&parentid=54&topic=5
|