Hagyományos Kínai Orvoslás 18. rész

A Hagyományos Kínai Orvoslásról szóló cikksorozatunk immár tizennyolcadik, egyben befejező részét olvassa, mely kéthetente nyújtott újabb és újabb ismereteket, és mutatta be az olvasóknak mindenki számára érthető módon a HKO filozófiáját, vizsgálati és kezelési módszereit. A felmerülő kérdéseket a hartmann@teafa.hu címre várom. Egyéb információt a szerzőről a www.teafa.hu lapon talál. Üdvözlettel: Hartmann Ferenc Kedves Olvasó! Most a HKO kezelési módszereinek 2. részét tanulmányozhatja. A HKO kezelési módszerei 2. rész A gyógynövények felhasználása A HKO terápiás módszereinek sorában az egyik legfontosabb a gyógyszerészet. A kínai gyógyszerészet szinte alig ismert Európában. Ez azért érdekes, mert a kínai orvosok az elmúlt évezredek alatt sokkal több könyvet szenteltek a gyógyszerészetnek, mint az akupunktúrának. Bár a két módszer együttes használatára törekszenek, sokkal nagyobb azoknak a száma, akik csak gyógynövényekkel gyógyítanak, mint akupunktúrával. A kínai gyógynövényismeret törzsanyagát gyógyszerkönyvek, és klinikai kézikönyvek sorozata őrizte meg. A jelentőségét és méretét mutatja, hogy az egyik gyógyszerkönyvben, amit i.sz. 1596-ban adtak ki,  1892 alkotórész található, amelyet gyógyításra lehet használni. Ezek döntően növényi anyagok, de jelentős a száma az ásványi eredetű, és az állati eredetű szereknek. A legutóbb megjelent kínai gyógyszerkönyv 5767 címszót tartalmazó óriási gyűjtemény, amely a modern gyógyszerészet szemszögéből is elemzi az anyagokat. Miután az orvos elkészíti a diagnózist (megállapítja a páciensnél fellépett diszharmónia típusát), kiválasztja a megfelelő szert az 500 általánosan használt receptből. Ha szükség van rá, adalékok hozzátételével vagy elvételével alakítja ki a beteg részére legmegfelelőbb összetételt.  Az akupunktúra és a gyógynövények együttesen alkotják a kínai orvos eszköztárának alapját. Mozgás, és légzés A kínai mozgás- és a légzésterápiák tökéletesen megfelelnek az egészséges életmódról vallott nyugati nézeteknek is. A légzés- és mozgásterápia egy jelentős része a kínai orvoslásnak. Kialakulásában nagy szerepe volt a korabeli vallási áramlatoknak. Tudjuk, hogy Kína két nagy vallásának a taoizmusnak, és a buddhizmusnak vallásos gyakorlatai között szintén szerepeltek légzőgyakorlatok. Kiderült, hogy a légzőgyakorlatokkal foglalkozó legrégebbi írásos emlék i.e. 6. századból származik, és jádekőbe vésték. Ha a chi-kungot a (kínai tornát) próbálnánk meghatározni, a megközelítően helyes  meghatározás a következő lenne: a chi-kung olyan a chi-vel foglalkozó edzés, amely sok kitartást és erőfeszítést igényel. A chi-kung A chi kung elméletének és gyakorlatának négy nagyobb iskolája létezett. • A konfuciuánusoké (tudósoké) Ezek azt vallották, hogy a főbb betegségeket az érzelmi és a spirituális kiegyensúlyozatlanság okozza. • Az orvosoké Az orvosok véleménye szerint a fizikai edzés fontosabb, mint a spirituális meditáció. Szerintük a világiakat nehezen lehet megtanítani a csendes elmélkedésre. Ezért az általuk kifejlesztett chi-kung gyakorlatok főképp a fizikai edzésre koncentráltak. • A taoistáké A legelterjedtebbnek a taoista chi-kungot tartják, amely egyaránt fontosnak tartja a fizikai, és a szellemi oldalt. Vizsgálták az étrend és a növények szerepét is. Edzésmódszereik gyorsan elterjedtek a kínai társadalomban. • A buddhista szerzeteseké Gyakorlataikkal a megvilágosodást akarták elérni, de ehhez a fizikai erőnlét fenntartása is fontos volt. A fennmaradt dokumentumok szerint legalább 5 kategóriába lehet sorolni a chi-kung célját: 1. Egészség megőrzése 2. Betegségek gyógyítása 3. Az élet meghosszabbítása 4. Harcművészeti kézség fejlesztése 5. Megvilágosodás (buddhaság) elérése. Le kell szögezni, ezek a kategóriák bár különbözőek, nem elválaszthatóak egymástól. Szinte mindegyik chi-kung gyakorlatnak több célja van. A ma alkalmazott egészségvédő módszerek jelentős része kevert stílust használ. A gyakorlatok sokrétűek, mégis két fő részre bonthatóak. 1. Wai Dan Az élet elixírjét jelenti (külső elixir). Olyan gyakorlatokat takar, amelyek segítségével fokozható a chi keringése a test egy bizonyos területének serkentésével. Itt nagy tömegű (potenciálú) energia gyűlik össze, ami azután átfolyik a csatornák rendszerén. Ahol hiány van, oda fog áramlani a nagyobb mennyiség. A külső gyakorlatoknak két fajtája van, a mozgásos és a nyugalmi. A mozgásos gyakorlatnál a test egy meghatározott izmát megfeszítik, majd ellazítják, nagy figyelemösszpontosítással. Így koncentrálják a chi-t, amely fel fog halmozódni ezen a helyen. Ez rendszerint helyi melegedéssel is jár. Amint az izmok ellazulnak, a chi áramlani kezd az alacsonyabb töltésű helyek felé. A nyugalmi WaiDan bizonyos izomcsoportokat helyez feszültség alá úgy, hogy az izmokat nem feszíti. Ilyen például a Faállás, amikor a kar egy bizonyos tartásban van. A chi felhalmozódik, és amikor leengedik a kart, az alacsonyabb töltésű helyek felé áramlik. 2. A Nei Dan  (belső elixír) Olyan módszer, ahol a  chi az alhasban fejlődik és utána árad szét a testben. Ezeket a gyakorlatokat a Chi-kung kezdetén végezték már, eredetileg a  szellemi és fizikai egészség megtartása érdekében használták. A 13. században létrejött egy olyan irányzat, amely a harcművészeti felhasználást tartotta szem előtt. A gyakorlatok nehezebbek mint a wai dan technikái. Sok munkát igényelnek, és helytelen gyakorlásuk sok kínai szerző szerint is veszélyes. A gyakorlatok során megfelelő légzéssel és koncentrációval a Qi-t  az alhasban gyűjtjük össze (alsó Dan Tien). Ezt azután tudatosan keringetjük a két különleges csatornán a befogadó, és a kormányzó vezetéken. Ezt hívják kis keringetésnek. További sok gyakorlással elérhető, hogy a keringést kiterjesszük a többi csatornára is, ezt hívjuk a nagy keringésnek. A Tai-chi A Tai chi mint hagyományos kínai harcművészet régen, kb. 250 éve alakult ki. Természetesen már sokkal korábban léteztek különböző harci rendszerek, amelyek a már említett Da-Mo-tól származnak a Shaolin kolostorból.   Napjainkban 3 fő Tai Qi stílus létezik, a Chen, a Vu, és a Yang. Ezek mindegyike számtalan iskolára bomlik. Az egészségvédelem szempontjából  a Yang stílus a legismertebb. A yang stílus alapítója Yang Lu Csan (1780-1873.) állítólag először kileste a gyakorló Chen családot, majd tanulóvá fogadták. Átdolgozta a régi stílust gyógytornává, a mozdulatokat folyamatossá és kecsessé változtatta. A Yang család előtt ugyanazok a mozdulatok vadak és gyorsak voltak, elsősorban harcra koncentráltak. A technika sokat fejlődött. A múlt század legismertebb Tai-chi mestere Yang Cseng Fu (1883-1935) felismerte, hogy a tai chi hatásos krónikus betegségek kezelésére, és elősegíti a hosszú életet. 1920. körül tovább módosította a mozgásrendszert, és egyetlen lassú folyamatos mozdulatsorba gyűjtötte össze, hogy egészséges mozgást tanítson hallgatóinak. A Yang stílusú tai-chi mai lényege az egészség megőrzése, a testi és a lelki harmónia megteremtése. Működésének a lényege a meditáció, a mozgás és a légzés összehangolása, és ezzel elérni a Qi akadálytalan áramlását. A táplálkozás terápia Az egészségvédelem és a gyógyítás fontos része a személyre szabott megfelelő táplálkozás kialakítása. A kínai konyha világhírű. A növények, és fűszerfélék tucatjait használja fel. A gyógyításban mindennek szerepe lehet. Az élelmiszereket a HKO a saját filozófiája szerint osztályozta. Ez az osztályozás teszi lehetővé a táplálék gyógyító felhasználását. Most ebből a rendszerből szeretnénk példákat mutatni. Amikor az orvos befejezte a vizsgálatot és a diétát tervezi a beteg részére, több dolgot figyelembe vesz a megfelelő táplálék ajánlásánál. Az ételek ízharmóniája Az öt elem tan ismertetésénél láttuk, hogy a rendszerezés sok összetevőt tartalmaz. Táblázatunk ennek csak egy kis részét mutatta be, mint minta. Az elemek besorolásánál a szervekhez ízek is társulnak. Amikor szeretnénk egy elemet erősíteni, akkor ebben a hozzá kapcsolt ízeket tartalmazó élelmiszerek pontos beállításával is tudunk valamennyit segíteni. Nézzünk példákat. A savanykás ízek a föld elemhez tartoznak. Ilyen hatású élelmiszerek a pisztráng, a sajt, az olajbogyó, a szőlő, a paradicsom, stb. A kesernyés ízek a tűz elemhez tartoznak. Ezek a karalábé, a fejes saláta, a rozs, a zeller, a spárga stb. Az édeskés ízek a föld elem rendszerében találhatóak. Ilyenek a padlizsán, birkahús, a rák, a méz, a köles stb. A pikáns/csípős ízek a fém fennhatósága alatt álnak, ezek a torma, fokhagyma, a majoránna, a fodormenta, a retek stb. A sós ízek a víz elem beosztottjai, mint a szardínia, az árpagyöngy, a disznóhús, a só stb. Az ételek a hőhatás szerint Hideg hatású: só, paradicsom, spárga, görög/sárgadinnye stb. Hűvös hatású: alma, padlizsán, körte, uborka stb. Meleg hatású: gesztenye, galagonya, barack, fokhagyma, stb. Forró hatású: fekete bors, száraz gyömbér, szójaolaj, stb. Amint látjuk minden élelmiszernek megvan a maga helye. A kínai diaetika alapján nézünk pár számunkra is használható dolgot. • A fűszerek melegítő jellegűek. Ezért ha nincs gyomorgondunk, használhatjuk őket fogyókúránál. • Aki fázós, kerülje a hűtő rendszerű ételeket (hideg salátákat, nyers ételeket). • Aki nyáron dinnyekúrát tart, de fázós, az egye a dinnyét egy kis fahéjjal. • Légúti panaszok esetén kerüljük a tej fogyasztását, mert nyákosít. • Sima megfázásnál készítsünk borsos mézet. 1 kávéscsésze mézbe tegyünk 1 csapott mokkás kanál borsot, és keverjük el. Egész napra elosztva nyalogassunk belőle. • A kínai éttermekben a szaftot nem kell elfogyasztani, akkor nem fekszi meg az étel a hasunkat (erre való a pálcika). • Legyengült betegnek melegítő ételeket kell adni. A mai kicsit hosszabb résszel véget ért a Hagyományos Kínai Orvoslást bemutató sorozatunk. Remélem sikerült felkelteni az érdeklődést eziránt az érdekes tudomány iránt.  Forrás: http://www.szantal.hu/index.php?link=news%2Fnews.php&parentid=363&topic=5